Prof. Józsa János - BME tudományos dékánhelyettes
A vizek szerepe épített környezetünkben A „vízépítés” inkább műszaki feladat, ahol nem foglalkoznak szorosan az épített környezetbe illesztéssel, bár ma ez erősödik. A művészi részt nélkülözi, azt amit akkor értünk, amikor építészetről beszélünk – ez már a „vízépítészet”. Ezekhez járul a „tájépítészet” – ma már népszerű, választható tárgy, víztáj-építészet, víztáj-védelem, az egyetem minden hallgatója számára választható, akár informatikusok számára is. Témája: a vízi tájba hogyan illeszkedünk mi, emberek, az építményeinkkel. A vízkincs védelme egyre fontosabb, egyre több szervezet foglalkozik a kérdéssel. Hozzánk a felszíni vizek 95%-a külföldről érkezik, mennyiségére, minőségére nincs ráhatásunk, Ezt fogadni, kezelni kell, gazdálkodni kell vele – aszályban, árvízben egyaránt. Amikor Kvassay, Vásárhelyi nevét említjük, más korról beszélünk: az nyugodtabb világ volt. Ma rohanunk, számítógépen jelenítjük meg a dolgokat. Vásárhelyi Pál „kultúrmérnöknek” tanult. Kvassay Jenő és Vásárhelyi Pál alkotásainak valóban volt „kultúr-” jellege. Széles látókörű, igényes európai emberek voltak. Mindkettőjük nevével jelzett díjaknak birtokosa, ezeknek nagyon örült, olyanok szerepelnek a névsorban, akikkel „társulni” megtiszteltetés. A vízgazdálkodás megteremtése drága; ebben bizonyos szempontból jól állunk, a múltban megépített művek jelentős része még tartja magát, pl. a budapesti rakpart. A mai világ Brüsszel felé néz, onnan várjuk a támogatást a nagy beruházásokhoz; ebben a vízügyi ágazat meglehetősen elöl jár. Amikor a kormány jól előkészített terveket keresett nagy projektekhez, ezek között számos vizes jellegű volt, mert olyan színvonalon álltak az előkészítésben. Az egyetemi képzésnek úgy kellene folynia, hogy a tömeg színvonala jó átlagos legyen, s legyen pár százaléknyi elit. Ez lehet sikeres: kombináció. Az elitképzés helye a tudományos diákkör. Másutt nincs ilyen tevékenység, most dolgoznak azon, hogy hungarikumnak nyilváníttassák. A diákkörben a jó képességű hallgatók és az oktatók elkezdenek együtt dolgozni a tudományos munkában. Ez önmegismerés a hallgató számára, és a leendő szakember megismerése az oktató számára. A hallgató számára legfontosabb hozadéka képességeinek felmérése. A vízmérnökök elhelyezkedése nem probléma. Annyira „forognak” az infrastrukturális tervezések, beruházások, hogy jelentős igény van a vízépítő mérnökökre. A külföldre kerülést megpróbálják irányítani, színvonalas külföldi helyekre küldeni a hallgatókat (európai csereprogramok segítségével). Így olyan tudást hoznak haza, amit a gyakorlatban szereztek. Nem fél a kiáramlástól, mert itthon az ágazat értelmes, színvonalas feladatokkal vonzza a szakembereket.| Csatolmány | Méret |
|---|---|
| CV_Jozsa_Janos.doc | 50.5 KB |
A szülői környezet is befolyásolta a pályaválasztását, a Kertészeti Egyetem kiválasztásában még a Feneketlen-tónak is szerepe volt... A kertépítészeti szak választása után jutott el a jelenlegi pályára.
Több generáció óta foglalkozik építészettel a család. A családi légkör is befolyásolja a fiatalabbak szemléletmódját, tudását – nem technikai-tárgyi vonatkozásban, hanem érzelmileg.
A kiállítás funkcionális belsőépítészeti alkotásait a wabi-sabi filozófiája ihlette. Erről az irányzatról ma még keveset tudnak Magyarországon, ez japán filozófiai irányzat, a lényege a valóság, a természet szeretete a maga törékeny, múlandó mivoltában. Felhívja a figyelmet arra, hogy a természet apró elváltozásai is szerethetők. Nem kijavítani, hanem elfogadni kell. A hiba csupán szemléletmód kérdése.
A nagymarosi vízlépcső elmaradása után a tájépítészeti kérdések nyitva maradtak, ez egy, az 1930-as években kezdődött, és napjainkig tartó szövevényes építészeti-társadalmi történet. A Bős-Nagymarosi vízlépcső-rendszer nagymarosi részének elmaradása után néhány vízvédelmi elem azonban megvalósult. Ennek a kiemelkedően értékes tájnak a védelme különleges feladat. A táj védelme nagyon nehéz. Hasonló helyzet van Ausztriában (Melk környékén) – még ha az összehasonlítás nehéz is –, ott a történet mutat némi hasonlóságot a dunakanyarbeli történéssel.
Kicsit talál szokatlan az építészet, a városépítészet megkülönböztetése, gyakran ezt két külön szakmának tekintik. Z. Halmágyi Judit praktizáló építészként kapcsolódott bele a városépítészetbe, a főváros városfejlesztési és városképvédelmi bizottságában is ténykedik. Főleg uniós projektek előkésztésében dolgozik. Nem választható külön a két szakma, ugyanaz a filozófiája: nagy léptékben és kicsiben is igaz, inkább a szakmai-etikai megközelítésmód eltérő.