Garay Tóth János
A Gábor Dénes Díj 1990 óta tagja a NOVOFERR alapítvány kuratóriumának, és 1993-94 óta elnöke. Az idén adták át huszadik alkalommal a Gábor Dénes díjat, amely a magyar kutatás-fejlesztés és innováció területen tevékenykedő, kiemelkedő szakemberek díjazása. Civil kezdeményezésről van szó, egy kis vállalat hozta létre, amelyik 1986-90 között ezen a területen tevékenykedett, és azt vette észre, hogy 1987-88-tól jelentős mértékben visszaesett a műszaki, természettudományos szakemberek társadalmi elismerése, elsősorban az államigazgatás, de a szakmai szervezetek részéről is. Akkor jött létre az alapítvány és az első évben – 1989-ben – már kiadta a Gábor Dénes díjat. Ez egy nyilvános pályázaton megpályázható díj, kiküldik a pályázati felhívást 1600 személynek, újságokon, rádión, televízión keresztül is hirdetik. Ma már az újságok szívesen befogadják – költségmentesen – a felhívást. Ma a díj sajátossága az, hogy nem a díjazott pályázza meg a díjat, hanem különböző szervezetek, felsőoktatási intézmények, gazdasági szervezetek, civil és szakmai szervezetek azokat pályáztatják meg, akikről úgy gondolják, hogy az adott időszakban a legjobban megfelelnek a kiírt feltételeknek. Az innovációnak, a kutatásnak és fejlesztésnek sok intézménye van Magyarországon, a legfontosabb intézmények vezetői szintén aláírták, így a díjnak elég komoly támogatottsága van. A huszadik alkalommal a felkért köszöntők egyike az államigazgatás részéről Molnár Károly, a tudomány részéről dr. Pálinkás József volt. Ők is úgy ítélték meg, hogy bár ez a díj nem egy nagy szervezet díja, de húsz éven át fenntartani nagyon szép teljesítmény. A díjazottak büszkék a díjukra és a megbecsülés időt álló. Amikor elkezdték a díj bevezetését, az egyik legfontosabb volt, hogy a közvélemény minél többet megtudjon a díjról és erről a pályázatról. Az is szerencsés volt, hogy 1993-ban az egyik díjazott meghívta a tanárát, dr. Pungor Ernő professzort, aki akkor az OMFB vezetője volt az átadási ünnepségre. Akkortól kezdve a díjra odafigyelt a média és akkortól kezdve minden évben egy-két-három miniszter, köztársasági elnök, országgyűlési elnök, államtitkár… Azért választottuk Gábor Dénest, mer benne három dolog ötvöződött: mérnök, tudós és társadalomtudós volt. Ő, amikor valami elképzelése volt, akkor először tudósként, majd mérnökként közelítette – megoldható-e, működik-e, és mindjárt levédette. Harmadikként pedig – mint a Római Klub alapító tagja (és ma azt a világot éljük meg, amit a Klub 1972-ben vizionált)... Több olyan díjazott is van, aki építészként kapta ezt az elismerést: például Rubik Ernő, akit bár a bűvös kocka tett világhírűvé, de rendkívül innovatív gondolkodású ember, és akkor jelent meg erőteljesebben az építészi tevékenysége. De Gábor Dénes díjat kapott például Sigrai Tíbor, a Lágymányosi híd fő tervezője, vagy a Soós Gábor, a 3-as metrónak a fő tervezője és most legutóbb a Kisbán Sándor kapta a Megyeri hídért. Sajnálatos, hogy más vonatkozásában nem lett díjazott több építész, de ha nem pályáztatnak meg megfelelő színvonalú építészeket, akkor nem tudnak pályázat nélkül valakinek díjat adni... A gazdasági szervezetek vezetői ajánlhatnak, a különböző felsőoktatási intézmények, ahol képzik a jövő nemzedékét, mérnököket és természettudományos végzettségűeket, ajánlhatnak a kutató intézetek, a különböző szakmai szervezetek, tudományos egyesületek, kamarák – megyei, fővárosi, helyi – de egy általános iskola is ajánlott már személyeket. A kuratórium országos szinten összehasonlítja össze a jelöléseket. Az ötfős kuratórium érzi a felelősséget és miután lassan 15 éve a közvélemény előtt zajlik a díjazás, és 5 éve az Országház felsőházi termében adják át a díjat, a médiafogadtatás is jó. A videó lejátszása új ablakban.A szülői környezet is befolyásolta a pályaválasztását, a Kertészeti Egyetem kiválasztásában még a Feneketlen-tónak is szerepe volt... A kertépítészeti szak választása után jutott el a jelenlegi pályára.
Több generáció óta foglalkozik építészettel a család. A családi légkör is befolyásolja a fiatalabbak szemléletmódját, tudását – nem technikai-tárgyi vonatkozásban, hanem érzelmileg.
A kiállítás funkcionális belsőépítészeti alkotásait a wabi-sabi filozófiája ihlette. Erről az irányzatról ma még keveset tudnak Magyarországon, ez japán filozófiai irányzat, a lényege a valóság, a természet szeretete a maga törékeny, múlandó mivoltában. Felhívja a figyelmet arra, hogy a természet apró elváltozásai is szerethetők. Nem kijavítani, hanem elfogadni kell. A hiba csupán szemléletmód kérdése.
A nagymarosi vízlépcső elmaradása után a tájépítészeti kérdések nyitva maradtak, ez egy, az 1930-as években kezdődött, és napjainkig tartó szövevényes építészeti-társadalmi történet. A Bős-Nagymarosi vízlépcső-rendszer nagymarosi részének elmaradása után néhány vízvédelmi elem azonban megvalósult. Ennek a kiemelkedően értékes tájnak a védelme különleges feladat. A táj védelme nagyon nehéz. Hasonló helyzet van Ausztriában (Melk környékén) – még ha az összehasonlítás nehéz is –, ott a történet mutat némi hasonlóságot a dunakanyarbeli történéssel.
Kicsit talál szokatlan az építészet, a városépítészet megkülönböztetése, gyakran ezt két külön szakmának tekintik. Z. Halmágyi Judit praktizáló építészként kapcsolódott bele a városépítészetbe, a főváros városfejlesztési és városképvédelmi bizottságában is ténykedik. Főleg uniós projektek előkésztésében dolgozik. Nem választható külön a két szakma, ugyanaz a filozófiája: nagy léptékben és kicsiben is igaz, inkább a szakmai-etikai megközelítésmód eltérő.