Felhasználói név: Jelszó: Elfelejtett jelszó | Felhasználó létrehozása

Energiatakarékos építészet

2009/02/17 11:00
Európa/Budapest
Vendég: 
Lente András - építész
Időtartam: 
14perc
Lente András - építész

Csomay Zsolt és Koczka István kollegáival csinálja ezeket az épületeket, két lakóházat is – pályázat útján nyerték el őket. Nagyon derék dolog egyébként a befektetőtől, hogy ilyen kis meghívásos pályázati szinten szokta ezeket az eseményeket lebonyolítani, és úgy választja ki a tervezőt, ami neki a legjobban megfelel belőle... Így került hozzájuk a munka is és két, elég nagy méretű lakóházat terveznek a Corvin sétányon. Nem megálmodói az egész projektnek, nem is teljes mértékben ért egyet a koncepcióval, de nem akarja nagyon élezni itt ezt a dolgot. Mindenesetre van egy rendezési terv és a rendezési tervnek megfelelően lehet ekkora, baromi nagy épületeket oda letenni, ami tényleg egy kicsit összetördelik ezt a struktúrát, ami ott a városi szövetben kialakult több száz évig és most egy váltás következik ebben.

 
Ettől még lehet jó – persze –, nem kell, hogy minden embernek érvényesüljön az akarata, vagy a gondolata, de azért az egy érdekes dolog, hogy az építészek mennyire álmodnak meg egy ilyet, hogy mire válasz egy építésznek a döntése, azért alapvetően sokkal erősebben társadalmi kihívás egy ilyen feladat és társadalmilag határozzák meg, hogy mit akarnak oda.
 
Az építész alapvetően kiszolgálója ezeknek a társadalmi kihívásoknak, vagy tud vele azonosulni, vagy nem tud vele, de azért megcsinálja, vagy kerek perec azt mondja, hogy nem csinálja meg, mert ilyenre is van példa, ha olyan mértékű ez az összeférhetetlenség. Itt erről nincs szó, kicsit az épületek nagyok, de alapvetően maga a fő gondolati struktúrája helyénvaló ennek a Corvin sétányos dolognak – ezzel nincsen semmi gond. Ez egy külön téma, egy másik beszélgetést is megérne.
 
A véletlen sodorta egyébként az útjukba ezt az egész problémakört; nem egy eleve elrendelt dolog volt, hogy úgy érezték, hogy ezzel nekik foglalkozniuk kell. De úgy hozta az élet, hogy belekerültek egy ilyen projektnek a tervezésébe... Nagyon jól egymásra találtak ennél az épületnél, amit 2-3 évvel ezelőtt csináltak, ez az egész dolog, mert abszolút vevők voltak ezekre a – tulajdonképpen kísérletnek is nevezhető – megoldásokra és megépült egy épület, ami most már ott áll, teljes valójában és ez tulajdonképpen igazolja ezt a koncepciót, amit az elején, elég sok tanulmányt követően, lefektettek.
 
Két szálon fut az egész történet, az egyik az, hogy az energiát az ember honnan nyeri, honnan tud olyan energiaforrásokat keresni, amik egyrészt rendelkezésre állnak, másrészt megújulónak nevezhetők, nem fosszilis – millió évek alatt összegyűlt – energiát éget el, hanem olyat, ami alapvetően megújul, ilyen például a földnek a hője, amit ki lehet venni, vissza lehet rakni, tehát elég jó megoldás. Minden ilyenhez természetesen kell napenergia – anélkül nem lehet ezekkel sem operálni. A másik – ami nem energetikusi feladat, alapvetően az építésznek a dolga –, hogy ezeket az energiákat, amik egy épületbe bekerülnek, ezeket hogyan hasznosítja az épületen belül. Hogyan hasznosítja, hogy ne használjon el túl sokat belőle, hogyan tudja azt megtenni, hogy esetleg más megoldásokat keres, mondjuk a hűtésre, mint ami most az elmúlt 50 évben Amerikából átszaladt ide, Európába és teljesen megszokottá vált. Tehát nem levegővel hűt, ami végtelenül rossz hőtároló közeg, hiszen iszonyú mennyiségű levegőt kell befújni és ettől mindenki náthás lesz, beteg lesz, hanem mást keres erre. Ez az épület egy kicsit ilyen állatorvosi lóként, mind a kettőt tartalmazza, egyrészt az energiát is érdekes módon nyeri, másrészt maga az épület szerkezeti rendszere olyan, hogy picit elrugaszkodik ezektől a szokványos megrögzöttségektől, és például hűtő-fűtő mennyezeteket használ, ami lényegesen kisebb légmozgást indukál az irodaterekben, tehát azt, hogy jó közérzete legyen valakinek, sokkal kevesebb levegő mozgatásával is el tudja érni.
 
A meleg levegő fennmarad, de nem levegővel fűt, hanem egy indukciós elven fűt, tehát egy meleg felületből sugárzás megy az ember teste felé és a sugárzást ugyanúgy érzékeli, mint ha ráfújnák a hajszárítóból a meleg levegőt.
 
Az energiát a földből nyerik, ez egy geotermikus hűtő-fűtő rendszer, ami itt készült az épületben. Ez gyakorlatilag annyit tesz, hogy szivattyúval a földbe 100 méteres mély furatokon keresztül keringetnek egy anyagot, ami a földben általában 8o-os körüli hőmérsékletre hűl, vagy felfűtődik és ezt az energiát utána bizonyos masinákon keresztül lehet felkompresszálni olyan hőmérsékletűre, amit az épületben használnak. Ezek mindig párban igazán jók, tehát ... a föld fölmelegíti a folyadékot, másrészt, mint egy óriási akkumulátor is működik, nyáron beleteszik a meleget, télen viszont kiveszik belőle... Végül is energiára szükség van itt is, nem arról van szó, hogy ez egy varázslat, arról van szó, hogy ez egy nagyon jó hatásfokú, - elektromos energiára van szükségük a szivattyúknak, meg maguknak ezeknek a hűtő-fűtő gépeknek, de nagyon jó hatásfokkal lehet használni, mert a földnek az energiája többletként hozzájön.
 
Nem fogyasztanak többet, mint amit nyernek, ezek kb. 1:3,5, 1:4,5-es COP-nek nevezett mutatóval rendelkeznek, ami azt jelenti, hogy egy befektetett energiából három és fél, négy és félnyi energiát tudnak visszakapni. Nem energiát gyárt, hanem a földnek az energiáját használja.
 
Ez nem az, hogy lefúrunk és feljön a meleg víz és lavórokban visszük az irodatérbe és ott gőzölög és melegít... nem ilyen, vagy valami más módon. Energianyerésként használják a földet.
 
Kanadában van a legtöbb ilyen, ami olyan szempontból furcsa, hogy ott nagyon hideg van, ennek ellenére mégis teljesen jól működő rendszerek fűtésre, és az utóbbi időben az Egyesült Államokban is elkezdték – olyan 20-25 évvel ezelőtt –, úgyhogy már vannak elég régóta működő és megvalósult épületek, talán nem annyira fejesugrás az ismeretlenbe egy ilyen, de Európába is átjött most már olyan 10 évvel ezelőtt, Németországban, a skandináv országokban van több helyen. Magyarországon nem nagyon volt még, amikor csinálták, csak nagyon pici kis szatellit elhelyezésekkel, kisebb épületeken.
 
Amikor csinálták erre a megtérülési számításokat, akkor – ezelőtt három évvel – kicsit más volt az áram és a gáz árstruktúrája, de akkor 8-10 év adódott a megtérülésre a berendezésnél, ami nem olyan elviselhetetlen.
 
Drágább egyébként a beruházás, mint egy hagyományos megoldás... olyan 7:10-hez arányú volt. A beruházás drágább.
 
Ebben az esetben valószínűleg azért született meg ez az épület, mert nem irodaháznak építette, hanem magának építette a bank ezt a házat és nyilvánvalóan egészen más koncepciót tudnak egy ilyennél elővenni... nem úgy tűnik, hogy Magyarországon nagyon lehetne érvényesíteni egy bérleti díjban, vagy akár egy lakásnál az eladási árában is ezt.
 
Ugyanezzel a bankkal dolgoznak és nagyon érdekes, mert féléves tanulmányok után végül is úgy tűnik, hogy a Főtáv rendszere mellett döntenek, nem e mellett a rendszer mellett, ami egyébként nem áll ettől nagyon messze. Ott is a dolognak az a lényege egyrészt – szerintem minden ilyennél az a lényeg, hogy a felhasznált energiát lehetőleg ne helyben állítsuk elő, tehát ne ott égessük a gázt az épületben, vagy bármiféle más dolgot. Sokkal jobban lehet nagy mennyiséget szűrni, nagy kibocsátást kézben tartani, bármilyen jobb hatásfokú szerkezeteket lehet építeni nagyban. Ez az egyik fontos dolog. A Főtávnál egy másik dolog jött be egyébként, ami miatt úgy néz ki, hogy ez győzött, vagy egyelőre megverte ezt a geotermikus felhasználást, mégpedig az, hogy a Főtávnál iszonyú mennyiségű hő van, hulladék hő mindenféle erőművekből, amivel tulajdonképpen semmit nem tud csinálni nyáron. Télen fűti a lakótelepeket, ez nagyon rendben van, de nyáron ez az egész dolog senkinek nem kell. Egyébként nagyon egyszerűen átkonvertálható a hő hidegre, tehát nagyon jól lehet vele hűteni, vagy viszonylag kis energiabefektetéssel lehet vele hűteni is.
 
Ki kell építenie négy csövet a két cső helyett, tehát vannak dolgok, amikkel át kell állni – egyébként a világ sok országában most már ezt használják.
 
CsatolmányMéret
CV_Lente_Andras.doc27 KB
Értékelésem: Nincs. Értékelés: 5 (6 szavazat)
A videó lejátszása új ablakban.

Hasonló témájú anyagaink...

Kertépítés

2009/02/25 15:30
Európa/Budapest
Vendég: 
Pirk Ambrus - táj- és kertépítész mérnök
Időtartam: 
18perc
Pirk Ambrus - táj- és kertépítész mérnök

A szülői környezet is befolyásolta a pályaválasztását, a Kertészeti Egyetem kiválasztásában még a Feneketlen-tónak is szerepe volt... A kertépítészeti szak választása után jutott el a jelenlegi pályára.

Építészet és család – építészet és barátság

2009/02/25 15:00
Európa/Budapest
Vendég: 
Vadász Bence - Ybl díjas építész
Időtartam: 
23perc
Vadász Bence - Ybl díjas építész

Több generáció óta foglalkozik építészettel a család. A családi légkör is befolyásolja a fiatalabbak szemléletmódját, tudását – nem technikai-tárgyi vonatkozásban, hanem érzelmileg.

JELEK – a MAAK Design csoport kiállítása

2009/02/25 14:30
2009/02/25 15:00
Európa/Budapest
Vendég: 
Hajas Ági - építész-képzőművész, Boltresz Attila - fotográfus
Időtartam: 
11perc
Hajas Ági - építész-képzőművész, Boltresz Attila - fotográfus

A kiállítás funkcionális belsőépítészeti alkotásait a wabi-sabi filozófiája ihlette. Erről az irányzatról ma még keveset tudnak Magyarországon, ez japán filozófiai irányzat, a lényege a valóság, a természet szeretete a maga törékeny, múlandó mivoltában. Felhívja a figyelmet arra, hogy a természet apró elváltozásai is szerethetők. Nem kijavítani, hanem elfogadni kell. A hiba csupán szemléletmód kérdése.

Jövőkép a tájépítész szemével

2009/02/25 14:00
2009/02/25 14:30
Európa/Budapest
Vendég: 
Szabó Gábor - vezető tervező, TÉR-TEAM Kft.
Időtartam: 
13perc
Szabó Gábor - vezető tervező, TÉR-TEAM Kft.

A nagymarosi vízlépcső elmaradása után a tájépítészeti kérdések nyitva maradtak, ez egy, az 1930-as években kezdődött, és napjainkig tartó szövevényes építészeti-társadalmi történet. A Bős-Nagymarosi vízlépcső-rendszer nagymarosi részének elmaradása után néhány vízvédelmi elem azonban megvalósult. Ennek a kiemelkedően értékes tájnak a védelme különleges feladat. A táj védelme nagyon nehéz. Hasonló helyzet van Ausztriában (Melk környékén) – még ha az összehasonlítás nehéz is –, ott a történet mutat némi hasonlóságot a dunakanyarbeli történéssel.