Felhasználói név: Jelszó: Elfelejtett jelszó | Felhasználó létrehozása

Az a bizonyos zöldkártya

2009/02/17 11:30
2009/02/17 12:00
Európa/Budapest
Vendég: 
Dr. Zöld András - a BME Épületenergetikai Tanszék vezetője
Időtartam: 
15perc
Dr. Zöld András - a BME Épületenergetikai Tanszék vezetője

Nem mondható, hogy hirtelen vált fontossá, mert aki figyelt a problémákra, annak számára fontos volt ez már korábban is. De volt egy olajválság, van egy energiaválság, van egy biztonsági kérdéshalmaz az energiaellátásban – ez az érem egyik oldala – az érem másik oldala az, hogy az épületek energiafogyasztása az Európai Unió összes energiafogyasztásának mintegy 40%-át teszi ki. Ezzel arányos a környezetszennyezés is, ami ebből a fogyasztásból származik és e mellé feltétlenül meg kell említeni azt, hogy az épületszektornak az energiafogyasztása éppen az épületszektor sajátszerűségei miatt sokkal nagyobb probléma, mint más szektorok fogyasztása. Egy épület fizikai élettartama – jó esetben – száz év, de legalább is több évtized, tehát amit örököltünk, meglévő épületállományban, azzal szembe kell nézni, másrészt tudomásul kell venni azt, hogy minden döntés, ami ma megszületik, vagy nem születik meg, az kb. fél évszázadra, egy évszázadra befolyásolni fogja a környezetet, az ország energiapolitikáját, gazdasági, politikai függőségeit.

 
A szoláris energia mindig is egy tétele volt az épületek energiamérlegének, a jelenlegi épületállomány esetében akkor indítjuk, illetve állítjuk le a fűtést, amikor odakinn a napi középhőmérséklet 120. Ugyan mi fedezi a 20°C és a 120 közötti különbség veszteségeit? Ezt felerészben a napsugárzás energiája fedezi. Ebből a szempontból egy kicsit fura, hogy amikor a megújuló energiaforrásokról statisztikai adatokat közölnek, akkor abban szerepel a biomassza, szerepel az aktív szoláris rendszer, a fotovoltaikus rendszer, csak éppen az a nagyon nagy tétel nem szerepel, ami egyszerűen abból származik, hogy besüt a Nap az ablakon és ez a jelenlegi épületek fűtési energiamérlegének is 10-20%-át, fedezi. Ha a tervezés tudatosabb, akkor ez az arány nőni fog, ha a tervezés tudatosabb, akkor a fűtési idényt nem 120 külső hőmérséklet különbségnél kezdődik és fejeződi be, hanem 100-os külső hőmérsékletnél, ebből következik, hogy a fűtési idény is rövidebb lesz stb.
 
Ez egy új terület, amivel 10 éve kezdett csak foglalkozni. Lényegében arról van szó, hogy olyan épített és tárgyi környezetet kell tervezni és létesíteni, amely a különféle fogyatékossággal élők számára kényelmesen, biztonságosan, önállóan használható. Itt mindenkinek elsőként a kerekesszék ugrik be, de valójában számos fogyatékosság típusra kell még gondolni, így például a siketekre, a gyengén látókra, vakokra, mentális problémákkal küzdőkre és nem utolsó sorban – miután a népességben arányuk egyre nagyobb hányadot fog kitenni – az öregedő generációra, akiknek kismértékben, de halmozottan ezek a problémái megjelennek. Ezt jelenleg szakmérnöki kurzusokon oktatják, már öt szakmérnöki évfolyam végzett ebben a témakörben és most is van érdeklődés.
 
Örül annak, hogy a tanúsítvány szó is szerepel, mert ez a helyes kifejezés – a zöldkártya kifejezést nem szereti, mert összekeverik a gépkocsik bizonyos dokumentumával. A tanúsítványt egyébként nem honi szakmai körök találták ki, nem szakmai lobbik kezdeményezték, ez egy 2002-es uniós előírásnak a része. Ez az előírás az épületek energetikai követelményeinek a szigorítására vonatkozott, ehhez kapcsolódó új számítási módszerek kidolgozására, és a tanúsításra magára, ami több összefüggésben említhető. Először, ha egy új épületet használatba vesznek, akkor kell egy energetikai tanúsítvány, másodszor, a középületek bizonyos kategóriájára is kell tanúsítványt készíteni és ezt „népnevelő” céllal a közönség által jól látható helyen ki kell függeszteni. A harmadik tétel pedig az, hogy ha a meglévő épület, vagy lakás ellenérték fejében gazdát cserél, akkor kell kiállítani ilyen tanúsítványt. A tanúsítványnak – papírforma szerint – két célja van, az egyik az, hogy a vevő, vagy az építtető tudja azt, hogy mit vett, mire számíthat fűtési energia számlában, általában energia számlában, a másik pedig, hogy a tanúsítványnak – legalább is az uniós direktíva eredeti fogalmazása szerint – tartalmaznia kell olyan tanácsokat, amelyek az épület esetleges felújítása, vagy üzemeltetési stratégia változtatása esetén energia megtakarításhoz vezetnek. Ezeknek a tanácsoknak, ajánlásoknak a végrehajtása nem kötelező, ez egy tájékoztatás az építtető vagy a vevő számára. Az egy kérdés, hogy az eredeti határidőre – 2006 januárjára, amikor mindezt be kellett volna vezetni – kidolgozásra került a komplett szabályozási anyag a műszaki tartalmával együtt és be lehetett volna vezetni és így akár dobogós helyet is érhettünk volna el ebben a nem létező versenyben az Unión beül. Az egy másik kérdés, hogy ezt tologatták, halogatták és 2008 őszén született egy olyan kormányrendelet, amely tulajdonképpen megkérdőjelezi azt, hogy a végrehajtásnak úgy, ahogy az a rendeletben van, van-e egyáltalán bármi értelme.
 
A tanúsítványt tekintve annyi történik, hogy ha egy meglévő épület érték ellenében gazdát cserél, akkor a vevőt tájékoztatni kell arról, hogy az a meglévő épület energetikai szempontból milyen tulajdonságokkal bír. Papírforma szerint ezt egy független szakértő állítja ki, független szakértőt kell alkalmazni, aki ebből a témakörből vizsgázott, ez megint csak az uniós irányelv egyik előírása. Az eredeti elképzelés szerint egy ilyen tanúsítvány kiállításánál a szakértőnek meg kellene vizsgálnia azt, hogy a meglévő épület falszerkezete, födémszerkezete, nyílászárói, épületgépészeti berendezései milyen állapotban vannak, számolgatnia kellene és ennek alapján kellene kiállítania egy dokumentumot, amely tartalmazza egyrészt a tényeket, másrészt az ajánlott felújítási akciókat. Ez olyan munka, ami egy átlagos családi ház esetében a szakértőnek egynapi tevékenysége lenne. Ettől eltérően a kormányrendelet – bár megengedi az eredeti forgatókönyv szerinti tanúsítvány kiállítást a meglévő épületekre – tartalmaz és sugall egy olyan egyszerűsített eljárást, ami szerint meglévő épületek esetén az energiaszámlák alapján lehet tanúsítványt kiállítani és abszolút pont. Egy árva szó nincs arról, hogy ugyan hogyan lehetne már az energiaszámlákból megfejteni azt, hogy mi ment el fűtésre, mi ment el főzésre, mi ment el használati melegvíz készítésre. A villanyból mi az, ami a háztartási gépeket hajtotta, mi az, ami a gépészeti berendezéseket működtette, egyáltalán mi van akkor, hogyha nincsen energiaszámla, mert valaki fával, szénnel, olajjal tüzel, de az elképzelés abszurditására említhető egy példa is: nagymama gyengélkedik, magunkhoz vesszük és két év múlva úgy határozunk, hogy nem hagyjuk, hogy önállóan visszatérjen a falujába. A 25 cm-s téglafalú háza két éve üresen állt, most eladjuk, két éve nem volt energiafogyasztás, akkor most az a 25-ös téglafalú családi ház a passzív ház, vagy a nullaenergiás ház kategóriájába lesz sorolva? És ezen abszurd példa után már nem kell fejtegetni, hogy milyen nehézségeket kellene legyőzni akkor, hogyha az energiaszámlák alapján meg akarnánk állapítani azt, hogy mondjuk Balassagyarmaton tavaly, egy öttagú család által használt lakás energiaszámlája ennyi volt és mondjuk kettő évvel később, mondjuk Szombathelyen egy kéttagú család által használt lakás energiaszámlája meg annyi volt. Hogyan lehet ezt összehasonlítani?   
 
Van egy másik összefüggés is, és tegyük ezt bele a mérleg másik serpenyőjébe: érthető, hogy a döntéshozók népszerűségét nem növeli, ha bevezetnek egy olyan szolgáltatást, amit senki nem kért, de kötelező és fizetni kell érte – és ez pedig az épületeknek az energia tanúsítványa. Tehát, ameddig csak lehet, halogatjuk, hogy nehogy magunkra vonjuk a nép haragját és – ha már minden áron be kell vezetni, mert az Unió különféle „megtorló” intézkedésekkel fenyeget – akkor azt úgy vezessük be, hogy a lehető legkevésbé fájjon. De ez fájni – úgy általában – nem a magyar polgárnak fog, hanem csak annak, akinek volt valamennyi pénze arra, hogy egy új épületet építsen, vagy van pénze arra, hogy új lakást vásároljon, vagy pénzzé akarja tenni a meglévő ingatlanját. Ez az ellenállás az úgymond „nagyközönség” részéről nemcsak magyar sajátosság, ez előfordult más, gazdagabb, régebbi és nagyobb uniós tagországokban is, ez is hozzátartozik a képhez.    
CsatolmányMéret
CV_Zold_Andras.doc24 KB
Értékelésem: Nincs. Értékelés: 5 (6 szavazat)
A videó lejátszása új ablakban.

Hasonló témájú anyagaink...

Kertépítés

2009/02/25 15:30
Európa/Budapest
Vendég: 
Pirk Ambrus - táj- és kertépítész mérnök
Időtartam: 
18perc
Pirk Ambrus - táj- és kertépítész mérnök

A szülői környezet is befolyásolta a pályaválasztását, a Kertészeti Egyetem kiválasztásában még a Feneketlen-tónak is szerepe volt... A kertépítészeti szak választása után jutott el a jelenlegi pályára.

Építészet és család – építészet és barátság

2009/02/25 15:00
Európa/Budapest
Vendég: 
Vadász Bence - Ybl díjas építész
Időtartam: 
23perc
Vadász Bence - Ybl díjas építész

Több generáció óta foglalkozik építészettel a család. A családi légkör is befolyásolja a fiatalabbak szemléletmódját, tudását – nem technikai-tárgyi vonatkozásban, hanem érzelmileg.

JELEK – a MAAK Design csoport kiállítása

2009/02/25 14:30
2009/02/25 15:00
Európa/Budapest
Vendég: 
Hajas Ági - építész-képzőművész, Boltresz Attila - fotográfus
Időtartam: 
11perc
Hajas Ági - építész-képzőművész, Boltresz Attila - fotográfus

A kiállítás funkcionális belsőépítészeti alkotásait a wabi-sabi filozófiája ihlette. Erről az irányzatról ma még keveset tudnak Magyarországon, ez japán filozófiai irányzat, a lényege a valóság, a természet szeretete a maga törékeny, múlandó mivoltában. Felhívja a figyelmet arra, hogy a természet apró elváltozásai is szerethetők. Nem kijavítani, hanem elfogadni kell. A hiba csupán szemléletmód kérdése.

Jövőkép a tájépítész szemével

2009/02/25 14:00
2009/02/25 14:30
Európa/Budapest
Vendég: 
Szabó Gábor - vezető tervező, TÉR-TEAM Kft.
Időtartam: 
13perc
Szabó Gábor - vezető tervező, TÉR-TEAM Kft.

A nagymarosi vízlépcső elmaradása után a tájépítészeti kérdések nyitva maradtak, ez egy, az 1930-as években kezdődött, és napjainkig tartó szövevényes építészeti-társadalmi történet. A Bős-Nagymarosi vízlépcső-rendszer nagymarosi részének elmaradása után néhány vízvédelmi elem azonban megvalósult. Ennek a kiemelkedően értékes tájnak a védelme különleges feladat. A táj védelme nagyon nehéz. Hasonló helyzet van Ausztriában (Melk környékén) – még ha az összehasonlítás nehéz is –, ott a történet mutat némi hasonlóságot a dunakanyarbeli történéssel.