Legújabb munkáink

Kadarkút egy nagyon kedves falu, Kaposvártól néhány kilométerre délre és Turányi Gábor a háború után született és két éves korában már tovább is álltak onnan. Ezekben a viharos időkben kicsit sodródva kezdődött az élete. Mindig vágyott arra, hogy de jó lenne, ha egy mérnök is lett volna a családban, nem kell egy építész, de legalább egy mérnök és neki ez mindig hiányérzetet okozott, hogy a családban jogászok, gazdálkodók, mindenféle ilyen társaság volt, de mérnökember, vagy építész nem volt. Igaz, hogy az anyai nagyanya nagyon jó amatőr festő volt – nagyon nívós képei vannak – illetve a nagybátyja már profi festő volt, ide vezethetők talán vissza az ambíciói. Jól rajzolt az iskolában, aztán úgy jött, hogy a családban elsőként építész lett.

 

Nagyon fontosnak tartja a mérnöki oldalát is a szakmának és azt a szakadást, ami egy idő óta itt a két szakterület között létrejött, nem tartja egészségesnek és azt is próbálja már tovább adni és a közös cégükben képviselni, hogy a mérnöki oldala ennek a mesterségnek legalább olyan fontos, mint a művészi.

 

(Turányi Bence)

Nem ilyen szigorú apatípus ő, azt gondolja így, fél-felnőtt fejjel, hogy nagyon szerencsésen alakult az élete, nagyon természetesen jött a gondolat, 5-6 éves kora óta folyamatosan ez már téma közöttük – ez a házakhoz, építkezésekhez való viszonyuk valahol akkortájt indult el. Akkoriban elég sok családi házat tervezett és szombat-vasárnap délutáni programként szinte mindig elkísérte őt megnézni, hogy állnak ezek az építkezések. Aztán ahogy nőtt – gimnáziumban nem kifejezetten gondolt arra, hogy építész legyen, mint szakma vagy hivatás, nem tudatosult benne. Szeretett rajzolni, elég jól rajzolt akkor is, reméli, hogy még nem kopott ki a kezéből a dolog, ez olyan természetesnek tűnt. Ugyanakkor a gimnázium végén, érettségi tájékán pont a mérnöki részétől egy kicsit megijedt, úgy gondolta, hogy inkább humán beállítottságú és szereti a nyelveket, amiket a gimnáziumban tanultak, úgyhogy volt egy egy-másfél éves kitérője, mikor próbálta kicsit helyrerakni saját magát, hogy mivel szeretne foglalkozni.

 

Az egyetem alatt volt egy franciaországi kiruccanás, egy egyetemi ösztöndíj. Akkor hamar rájött, hogy annyira mégsem humán érdeklődésű, hogy bölcsész legyen és attól eléggé megrettent és akkor szíves-örömest „bemenekültem” a Műegyetemre és ott elég hamar – az első év viszontagságait átvészelve – nagyon jól érezte magát és nagyon szívesen végigcsinálta a tanulmányokat.

 

Azt gondolja, valahogy mindig azt érezte és érzi, hogy egy partnert vagy egy társat látott benne már nagyon kisgyerek fejjel is. Visszagondolva egész meglepő, meg hajmeresztő feladatokat nagyon lazán rá mert bízni – 8 évesen ő színezte ki a terveket, meg gimnázium alatt a pályázatokban már rajzolta –, képesítése erre nem volt, de ez nagyon inspirálóan hat az emberre. Semmiféle nyomasztó hatalmi vagy bármilyen viszony nem körvonalazódott soha ezzel kapcsolatban. Biztos, hogy a tanári tapasztalata nagyon sokat segített ebben, kicsit mindig úgy kezelte, mint egy diákot, de mint egy nagyon jó tanár egy jó diákot.

 

(Turányi Gábor)

Ez nem ennyire egyszerű – valóban ez lesz a végkifejlete – de visszakanyarodna a tanársághoz, ami a diploma óta számára folyamatos tevékenység és ennek zömét a Moholy Nagy Egyetemen („leánykori nevén” Iparművészeti Főiskola, aztán Iparművészeti Egyetem) töltötte... Ott a műegyetemi végzettségével együtt – vagy annak ellenére – befogadták és az az iskolai otthona. A tanítás nagyon fontos dolog számára és nagyon régóta együtt él a tanítással és az utóbbi években, éppen Bence jóvoltából azt a fantasztikus élményt is átélheti, hogy a munkahelye is szinte egy iskolaszerű hely. A tanári tevékenység nem korlátozódik az iskolára, hanem a munkahely is, mint egy műhely, mint egy olyan műterem, ahol a főszerep a tanári jellegű munka, nyilván nem ugyanúgy, mint az egyetemen, de lényegét tekintve a fiataloknak az irányítása, a lényeges pontoknak a meghatározása, a hibák kiszúrása, a lelkesítés: „Meg tudjátok csinálni, kész leszünk”. Ezek a mindennapi építészeti és munkabeli problémák, amiket ezzel a háttérrel nagyon jól tudnak együtt csinálni.

 

Ebben a pillanatban van munkájuk. Annyiban talán szerencsések, hogy soha nem kényeztette el őket az élet és a sors, tehát amikor a maihoz képest nagyon sok munka volt és konjunktúra, nekik akkor is minden egyes munkáért meg kellett küzdeniük. Majdnem minden munkájukat pályázattal nyerték el – és nagyon-nagyon megdolgoztak minden egyes tervezési munkával. Ezért nem érte őket olyan váratlanul egy küzdelmesebb szakasz...

 

(Turányi Bence)

A Turányi és Turányi Architech – 2TA – egy rövidítése a cég nevének, a logóban egyébként a Turányi és Turányi benne is van, próbáltak olyan nevet választani, ami könnyen megjegyezhető.

 

Az elmúlt 2-3 év nagyon sűrű volt és azt gondolja, hogy nagyon jól sikerült minden szempontból, szakmailag is, emberileg is, úgyhogy nem lesz könnyű a következő 1-2 év, de talán a tapasztalataik, meg az eddig elvégzett munkáik biztosítanak egy olyan hátteret, hogy ebben a környezetben is jó munkát tudnak végezni. Biztos, hogy valamilyen módon reagálni kell a megváltozott körülményekre, viszont nem egy gigantikus szervezet a mi cégük, ahol nagyon lassan, vagy nagyon nehezen lehet adott esetben a megváltozott körülményekre reagálni. Hat építész + ők ketten alkotják a csapatot, ezek nagyon jól bevált, nagyon tehetséges, szorgalmas fiatalemberek, akik velük dolgoznak. Ebben a felállásban reméli, hogy versenyképesek tudnak maradni.

 

Nagyon sokféle, nagyon sokkarakterű, jellegű, méretű munkával birkóztak meg az elmúlt években. A családi háztól az ipari csarnokig, a nagy irodaháztól a nagyméretű lakóparkig, lakóházakig – tehát nem specializálódtak, nem kötődnek valamilyen csoportosuláshoz, megbízói körhöz. Talán inkább azok kerülnek bajba, akik valahova letették a voksukat, egy dologra ráálltak, abban rutint szereztek, de az egy szűk terület. Valamilyen építési tevékenységre mindig szükség lesz – ha másra nem, akkor egy csarnokbővítésre, egy családi ház átalakítására – és nem riadnak meg semmiféle küzdelemtől, vagy szakmai nehézségtől és ezzel ellesznek.