Német építésügy: a lakásállomány kezelése

A német Közlekedési, Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium új kutatási beszámolója a bérlakás-állomány fejlesztéséről.

A közelmúltban jelent meg a német szövetségi építésügyi minisztérium új kutatási jelentése, amely – európai mintákat is elemezve – azt vizsgálja, milyen lehetőségek vannak az állami bérlakás-állomány kedvező költségű, minőségtudatos fejlesztésére.

A kutatási projekt során hat állam (Ausztria, Svájc, Anglia, Hollandia, Belgium, Franciaország) gyakorlatát vizsgálták, annak érdekében, hogy az ott kialakult modellek tanulságait meg tudják fogalmazni: milyen települési és állami intézkedéseket lehet és érdemes foganatosítani annak érdekében, hogy a magántulajdonosok és a települések (állam) tulajdonában lévő ingatlanok hasznosítása társadalmilag, városfejlesztési szempontból és építési tipológiák alapján is a lehető legkedvezőbb módon valósulhasson meg.

A kutatási tapasztalatokat a társadalmilag hátrányos helyzetű rétegek (gyakran a legszegényebb jövedelműek, egyes országokban a bevándorlók) lakásellátásának alakításában tervezik hasznosítani. Az érintett kategóriák önmagukban is erősen eltérő helyzetek összességéből állnak elő: nagycsaládos, gyakran eltérő kulturális háttérrel rendelkező, szegregált, munka és jövedelem nélküli populáció adja az alapjukat.

A tanulmánykötetben külön fejezetben foglalkoznak a magyarországi helyzettel is, s kiemelik: hazánkban a kis lakóépületek használatának jelentős hagyománya van, ezt a formát a lakásstatisztika 1919 és 1970 között önálló kategóriaként is kezelte. Egy esettanulmány elemzi a a Wekerle-telep történetét is.

A teljes tanulmány ezen a címen érhető el.