Molnár László: Csak a mérnökök?

A Népszabadság november 5-i számában folytatódik a vita Budapest jövőjéről.

Molnár Lászlónak (a Magyar Mérnöki Kamara Közlekedési Tagozata elnökének) vitacikkéből idézünk néhány gondolatot:

• „A főváros közlekedésének állapota ma erősen korlátozza az egyes térségek lehetőségeit, akadályozza a várost fejlődésében, a növekvő zsúfoltság pedig mind nagyobb életviteli feszültségeket okoz... A jó közlekedés hiánya miatt bizonyos területek nem képesek valós értéküknek megfelelően fejlődni, mások pedig a közlekedési zsúfoltság miatt nem képesek valós értéküknek megfelelően működni.”
• „Növeli a feszültségeket, hogy megváltozott életviteli, munkavégzési szokásainkból következően egyre nagyobb a mobilizációs igényünk... Erre a felfokozott izgalmú mobilitási korszakra Budapest felkészületlen.”
• „A mérnökszakma produkciói nem a telken belüli világhoz, hanem a telken kívülihez, a tőkehiányos, kooperativitásban szegényes közéletihez kapcsolódnak. Ez teszi nehézzé progresszivitását. A mérnökszakmának is vannak az építészszakmához hasonló kiváló teljesítményei. Lokálisak.”
• „A mérnöki teljesítmények csak annyival »sikertelenebbek« (vagy kompromisszumkényszeresek) az építészi produkciókhoz viszonyítva, amennyivel kevésbé támaszkodhatnak az alkotás lokalitása nyújtotta biztonságra, vagy amennyivel kiszolgáltatottabbak a közélet mai kooperációnehéz közegének.”
• „Szabad-e így a közlekedéstervező mérnököknek az »ennyit« megtervezni? Partnerré válni az elégtelen megoldásban, legyen az egy zárt tartalmú közbeszerzés vagy az építész megrendelése az általa tervezett intézmény, lakópark közlekedési kiszolgálására? Vélhetően ezt a kérdést feszegeti kiáltványa utolsó harmadában Zoboki Gábor, amikor Sütő András Balázs 2003-ban leírt sorait idézi: »...a mérnöktársadalomnak végre ki kell lépnie megalázkodó, a felelősséget folyton másokra hárító és másokat mindig elvtelenül kiszolgáló helyzetéből, és szerepvállalásával igazolnia kell felelősségét a városért«.”

A teljes cikk itt olvasható.