Mayer Antal: Grandeur és provincializmus

A Népszabadságban folytatódik a Budapest jövőjéről indult vita.

• „Miért kell kiáltványt fogalmazni Budapestért? … Ha valaki járt mostanában a Lajtán túl európai világvárosokban, rögtön láthatja hogy Budapest rendszerváltás utáni fejlődésével, és jelenlegi állapotával baj van. Első ránézésre ez építészeti és városrendezési, városfejlesztési problémának látszhat, de valójában sokkal súlyosabb a helyzet. Ez a város mind fizikai, mind szellemi értelemben szétesett, alig működik, szinte lakhatatlanná vált...”
• „… nincsenek előremutató városszerkezeti és infrastrukturális fejlesztések, olyanok, amelyek új távlatokat nyitnak meg és alapvetően átformálják a város működését, élhetőbbé teszik Budapestet. Ami ma infrastrukturális fejlesztésként folyik, az általában nem alakít ki új irányokat, abban nincs nóvum. A legtöbb projekt sokéves késéssel valósul meg, a fejlődést (a motorizációt, a lakossági mozgást, a gazdasági változásokat stb.) nem tereli új irányba, hanem jól-rosszul csupán leköveti azt, sokszor évtizedekkel ezelőtti elképzeléseket felemás módon megvalósítva.”
• „… az építészeti minőség silány. Ma nincsenek - vagy alig észrevehető mértékűek - a városképet pozitívan átalakító építészeti fejlesztések.”
• „… a meglévő épületállományt nem tartják megfelelően karban, rosszabb esetben hanyagságból, még rosszabb esetben tudatosan pusztítják. … Talán nem túlzás kimondani: a város sok helyütt a lepukkantság, a szlömösödés látványát mutatja.”
• „… mindent elönt az autóáradat.”
• „… szinte eltűnt az utcai élet Budapestről.”
• „… teljesen hiányzik az integrált, nagy sebességű és megbízható tömegközlekedés. Sem a MÁV, sem a BKV nem tett semmi előremutatót az elmúlt húsz évben azért, hogy hatékony és versenyképes alternatívát kínáljon az autóközlekedéssel szemben.”
• „… az agglomeráció robbanásszerű fejlődése egyfelől kiürítette a várost, másfelől naponta vissza is zúdítja rá a maga ember- és autótömegét. Alapvetően átalakult a lakosság megoszlása a város és környéke között, de azt a nagy átalakulást az infrastrukturális fejlesztések nem követték, nem tették elviselhetővé. A kor elvárásaihoz képest a város működésképtelenné vált.”
• „… fel kell sorolni a tényezők között egyfajta emberi mentalitást, bár ez közvetlenül már nem is városépítészeti kérdés. Valahogy úgy látszik, hogy a városlakók összeszorított fogakkal, vagy sokszor leplezetlen agresszivitással ugyan, de inkább elviselik a jelenlegi helyzetet és sodródnak azzal, mintsem foggal-körömmel küzdenének saját sorsuk jobbításáért. „