A HÖK próbál élni a lehetőségekkel – természetesen a jog adta kereteken belül – próbálja a hallgatók érdekeit képviselni. A régi rendszer szerint a professzoroknak, tanároknak elég nagy szavuk volt és a hallgatónak nem volt beleszólása abba, hogy hogyan okítják. Ez megváltozott mára annyira, hogy a hallgatónak igenis beleszólása van abba, hogy hogyan és mint képzik, illetve a jog adta keretein belül ezt be is tartathatja a tanárral és ebben segít a HÖK, ami tartja a hallgató és a tanár közt a kapcsolatot.
Az élet sodorta a Magyar Építész Kamara főtitkárának posztjára. Néhány éve az Építész Kamara közelébe került, az Építész Évkönyvet szerkesztette, most már a negyediket. Amellett, hogy építész tervezőként dolgozott, egész életében foglalkozott az építészeti kultúrával, az építészetnek a szellemi oldalával és így jutott az Építész Évkönyv szerkesztéséhez is. Korábban is dolgozott szerkesztőként, voltak publikációi, elég sokat publikált az építészetről. Több párhuzamos vonalon ment az élete és a kamara közelében dolgozott 2006 óta.
Kétségtelen tény és sajnálattal kell megállapítani tájépítészként, hogy a főváros zöldterületei, zöld felületei – nem is az utóbbi néhány évben, hanem az utóbbi néhány évtizedben – rohamos fogyásnak indultak. Ez mennyiségi és minőségi értelemben is egyaránt elmondható. Bizonyára sokan ismerik a fővárosban az Orczy-kertet, aminek a kialakulása 1775-re tehető, akkor indult el ez a tájképi kert; ma már ennek a területnek – ami akkor is közpark funkciót viselt – kb. csak az egyharmadát tudjuk már zöldfelületként használni. Valaha a Füvészkert is az Orczy-kert része volt.