Archívum - Videó

A ferencvárosi kollegák 1984-89 között csinálták meg a belső terveket, akkor kezdték az első koncepciókat legyártani, megtervezni és a 90-es években el is indultak. Józsefváros leghamarabb 1998-99-ben tudott szervezetten, az egész kerületet érintő munkákkal foglalkozni. Az eltelt 10 év borzasztóan sok különbséget adott egyik részről, másik részről pedig pont ez alatt a 10 év alatt létrejött a rendszerváltás és a rendszerváltás borzasztóan szétszórta a társadalmat.

A Középület-tervezési Tanszéken diplomázott, és ott került meghirdetésre a „Transzparecia témakör”, amiben indult. Ez átlátszóságot, áttetszőséget jelent, de távolabbról megközelítve akár jelenthet politikai átlátszóságot, vagy nyitottságot is, de sokkal inkább az anyagok tekintetében, esetleg a jellemek tekintetében is szokták említeni ezt a fogalmat. A heterogén mezőnyben sikerült első díjat elérnie.

Mint hallgató nyert egy országos pályázatot és a Major Máté volt a zsűri elnöke és őt, mint hallgatót kibökte és beemelte a tanszékre. Átvitt értelemben a tudományos diákkör keretén belül tudott erre a bizonyos tanszékre kerülni, a Major Máté kiváló meglátása alapján.

Ez már a negyedik konferencia, amit az utóbbi két évben szerveznek, s amivel szeretnék felhívni a szakma és a nagyközönség figyelmét a passzív házakkal kapcsolatos kérdésekre; szeretnének minél több információt eljuttatni az érintettekhez.

A Tetők-Falak-Homlokzatok + Épületenergetika szakkiállítás esetében nem csak kiállításról van szó, hanem egy háromnapos konferencia sorozatról, amely ugyanezeket a témákat kíséri. Az épületszerkezetek csúnya összefoglaló szó, a laikusok számára talán nehezen érthető, de lefedi mindazokat az elkészített épületrészeket, amik körülvesznek minket, az alapoktól egészen a legmagasabb csúcsokon levő kémény fedkövekig – beleértve födémeket, padlókat, szigeteléseket és a szigetelések köré csoportosul tulajdonképpen ez a szakmai rendezvény.

Talán azért, mert a szakmának a hivatalos megnevezése etnográfus, etnológus, ez a magyar füleknek kicsit idegenül hangzik, bár majdnem 200 éves múltja van mind a két kifejezésnek, viszont a néprajzos kifejezést a tanárai kicsit slamposnak tartották – így alakult ki a „néprajzkutató”, amivel a professzionális kutató vénáját szerette volna hangsúlyozni.

A Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat viszonylag fiatal intézmény, 2007 áprilisában hozták létre. Ez minisztériumi háttérintézmény, elődje Állami Műemlék helyreállítási és Restaurálási Központ volt, ez a KÖH-nek volt a leányvállalata. Elsősorban restaurátori, műemlékes építészeti munkát és falkutatási faladatokat láttak el. Ezeket a feladatokat az utódintézmény, a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat továbbviszi.

A népi építészetet mindig csak „fél kézzel csinálta”, az kényszer volt, mert az embernek a családját el kell tartania. Mint építész, általában más természetű tervező irodákban volt és más természetű megbízásai voltak. Szerencséje volt, mert az első munkahelye a VÁTI volt, ahol kezdetben Lux Kálmán volt a főnöke és ott alakult egy műemléki csoport, ahol már olyan feladatok voltak, amik közel álltak a szívéhez.

Egyetlen évet töltött el az Építőmérnöki Karon majd átment az Építészmérnöki Karra. Akkor azt hitte, hogy az építőmérnökség, a mérnöki oldal neki jobban fekszik. Van egy bátyja, aki DLA-s építész és úgy gondolta, hogy annyira különbözik tőle, hogy más pályára kell mennie. Egy év után rájött, hogy valójában az építészet áll hozzá közelebb.